Jelentés
az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről

 

A most hatodik alkalommal elkészült FVM jelentés szerkezete az elmúlt évben jelentősen módosult, figyelembe véve az Agrárgazdasági Tanács, illetve a parlamenti vita javaslatait.

 

A jelentés teljes szövege a következő helyről letölthető:

http://www.fvm.hu/doc/upload/200411/agrbszml_2003.pdf

 

A beszámolóhoz tartozó táblázatok a következő helyről letölthető (a lap alján)

 http://www.fvm.hu/main.php?folderID=1526&articleID=5878&ctag=articlelist&iid=1

 

 

2.1. Szántóföldi növénytermesztés

 

 

 

A 2003. május 31-i állapot szerint a 4 millió 419 ezer hektár hasznosított szántóterület közel 96%-át (4 millió 228 ezer hektár) vetették be. Az összes szántóterületből a vetetlen, valamilyen okból nem művelt terület 191 ezer hektár (4,3%) volt (2002-ben: 195 ezer hektár).

 

A vetésszerkezet az ipari növények javára változott. A szántóföldi növénytermesztést csökkenő arányban ugyan, de továbbra is a gabonafélék túlsúlya jellemzi. A kenyérgabonák területi aránya nem változott, a takarmánygabonák közül az árpával bevetett terület aránya csökkent, a triticáléé és a zabé viszont nőtt.

 

Folytatódott a kukorica részarányának mérséklődése, bár ez az arány még így is közel 2 százalékponttal nagyobb, mint az 1996-2000. évek átlagos (26%-os) értéke.

 

Az ipari növények aránya a repceterület arányának csökkenése ellenére a napraforgó-terület kiugró (22%-os) növekedése következtében a 2002. évit 1, az 1996-2000. évek átlagos (13%-os) részesedését pedig 2 százalékponttal haladta meg. A napraforgómag iránti kereslet növekedése ösztönzőleg hatott a termelésre, s így a napraforgó területi aránya 2003-ban elérte a 12%-ot (ez mind az előző évinél, mind az 1996-2000. évek átlagánál 2 százalékponttal nagyobb). A cukorrépa és a burgonya területi aránya a vetésterület kis mértékű csökkenése ellenére nem változott.

 

A hüvelyesek területi aránya sem módosult, a borsóterület visszaesését ugyanis részben ellensúlyozta a lóbab-terület valamelyes növekedése. A szálas- és lédús takarmányok termelésének aránya annak ellenére sem változott, hogy mérséklődött a szarvasmarha-tartás. Némileg csökkent a lucerna aránya, a silókukoricáé viszont nőtt. A zöldségfélék vetésterületi aránya sem változott összességében (a legnagyobb területnövekedés a csemegekukorica, a legnagyobb csökkenés pedig az uborka esetében volt).

 

A mezőgazdaság teljesítményét nagymértékben befolyásolták a kedvezőtlen időjárási körülmények. Az őszi vetést a vastag hótakaró miatt nem érintette ugyan a rendkívül hideg tél, a tavaszi jelentős csapadékhiány (a sokévi átlagnál 27-30 milliméterrel kevesebb csapadék), valamint a májusban beköszönő kánikula (a sokévi átlagnál 3,5 C0-kal magasabb átlaghőmérséklet) azonban jelentősen akadályozta a növények megerősödését. A tavaszi vetésű termények számára nem volt elegendő víz a talajban, később pedig nem érkezett utánpótlás, így az ősziekhez hasonlóan rossz volt a termés. A nagy meleg és a csapadékhiány az összes terménynél kényszerérést idézett elő, az aratás a megszokotthoz képest 2-3 héttel korábban kezdődött. A csapadékhiány és a kánikula a napraforgó kivételével az összes szántóföldi növény termését számottevően csökkentette, még a nem túl jónak mondható 2002-es évhez képest is.

 

Kalászos gabonából a 2002. évinél 1%-kal kisebb területről 4,2 millió tonna termést, az előző évinél 1,4 millió tonnával (25%-kal) kevesebbet takarítottak be. Búzából 2,9 millió tonna termett, az előző évinél 1 millió tonnával (25%-kal), az 1996-2000. évek átlagos termésmennyiségénél pedig 1,2 millió tonnával (29%-kal) kevesebb. Árpából (-22%), rozsból (-29%), zabból (-25%) és triticáléból (-23%) is kevesebb termett. A kalászosgabona-termelés visszaesése a kisebb termésátlagok következménye. Különösen az átlagosnál lényegesen rosszabb termést elérő régiókban (Alföld) sújtotta a kalászosok termelését számottevő veszteség.

 

Az aszályos időjárás a kukorica esetében is a kalászosokhoz hasonló mértékű hozamcsökkenést okozott. A 2002. évinél 5%-kal kisebb területről 4,5 millió tonna termést takarítottak be. Ez a termésmennyiség az előző évinél 1,6 millió tonnával (26%-kal), s az 1996-2000. évek átlagánál is lényegében ugyanennyivel (27%-kal) kevesebb. A kukorica jövedelmezősége viszonylag elfogadható volt az átlagos termőhelyeken, a nagy terméskiesést nagyjából pótolta a megugró ár (+38%).

 

A termelők 514 ezer hektárt, az előző évinél 22%-kal nagyobb területet vetettek be napraforgóval. A szántóföldi növények közül a napraforgó sínylette meg legkevésbé az aszályt: a 2002. évinél közel 3%-kal nagyobb termésátlaggal 992 ezer tonna napraforgót takarítottak be, amely 28%-kal haladta meg az előző év termését, s 46%-kal az 1996-2000. évek átlagáét. Az elmúlt 5-8 évben jelentősen emelkedett a termésátlag, ennél szerényebb mértékben a vetésterület, amelynek további növekedését azonban a vetésforgó követelményeinek betartása nem teszi lehetővé. A napraforgó-termelés szolid nyereséget nyújtott a termelőknek.

 

A cukorrépa termőterülete tovább csökkent (5%-kal, 53 ezer hektárra) a felhalmozódott készletek miatt. A hónapokig tartó aszály a cukorrépa-termelést súlyosan érintette (a cukorrépa az egyik legvízigényesebb szántóföldi növény): a kisebb termőterület és az előző évinél 15%-kal alacsonyabb termésátlag következtében csupán 1,8 millió tonna cukorrépát takarítottak be. Ez a termésmennyiség a 2002. évinél 20%-kal kisebb, az 1996-2000. évek átlagának pedig alig több, mint a fele (54%-a). A 2003. évinél kisebb termést (1,6 millió tonnát) utoljára 1950-ben regisztráltak. A készleteknek köszönhetően azonban a termés import nélkül is elegendő volt a szükségletek fedezéséhez. A cukorrépatermelés továbbra is megtartotta figyelemre méltó jövedelmezőségét.

 

A burgonyatermés 582 ezer tonna volt, 23%-kal kisebb, mint 2002-ben, az 1996-2000. évek átlagának pedig csupán az 51%-a. A belföldi keresletet csak jelentős importtal lehetett kielégíteni. Azok, akik kitartottak a burgonyatermesztés mellett, komoly nyereséget realizáltak, az 54%-kal emelkedő termelői ár ugyanis bőven ellensúlyozta a terméskiesésből származó veszteségeket.

 

A szántóföldi növénytermesztésben az egyes években jelentősen ingadoztak az elmúlt évtizedben többnyire csökkentek, a napraforgót kivéve – a termésátlagok. Ennek legfőbb oka a struktúra átalakulása (a nagy termelési egységek szétesése) és a termelői ráfordítások csökkenése volt. A művelhető területek jelentős részén folyik elmaradott, csak a költségminimalizálásra ügyelő, nem versenyképes gazdálkodás.A szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozóknak mintegy harmada azonban már pótlólagos befektetésekre is képes, s állja a versenyt az uniós piacon.

 


2.2. Kertészet

 

 

 

A kertészeti ágazat stratégiai jelentőségű az agrárgazdaságban: több ezer család megélhetését, vagy jövedelem-kiegészítését teszi lehetővé. Nagy szerepet játszik az ökológiai adottságok és a tájtermelés kihasználásában, valamint a vidéki munkahely-teremtésben egyaránt.

 

A zöldségtermesztésben meghatározó 11 zöldségfélének az összes termelésből való részesedése az előző évivel megegyező (88%-os) volt. Ezen belüli részarányok: csemegekukorica: 29%, paradicsom: 14%, görögdinnye: 12%, fejes káposzta: 8%, vöröshagyma és uborka: 5%, sárgarépa, zöldborsó és zöldpaprika: 4%, petrezselyem: 2%, zöldbab 1%. A szántóföldi művelési ágban betakarított terület 117 ezer hektár volt (1,7%-kal nagyobb, mint 2002-ben, az 1996-2000. évek átlagát pedig 11%-kal haladta meg). Az összes termésmennyiség 5%-kal nőtt, az 1996-2000. évek átlagának pedig a 115,5%-át tette ki. Az egyéni gazdálkodók az összes termés 73%-át takarították be.

 

A meghatározó zöldségfélék közül a görögdinnye termésmennyisége 38, a csemegekukoricáé 21, a paradicsomé 14, a zöldbabé pedig 2%-kal nőtt. A zöldbab kivételével a 2003. évi termések jelentősen meghaladták az 1996-2000. évek átlagát is. A többi meghatározó zöldségfaj termésmennyisége visszaesett. A legnagyobb mértékű mennyiségi csökkenések: petrezselyemgyökér (-41%), szemes zöldborsó (-32,4%), vöröshagyma (-23,4%), sárgarépa (-22,5%). Ezeknél a termőterület és a termésátlag is csökkent, s többnyire a termésátlag-csökkenés volt a nagyobb mértékű (a szemes zöldborsó szántóföldi termőterülete 18%-kal csökkent, termésátlaga 23%-kal; petrezselyemgyökér: 2%, illetve 55%; vöröshagyma: 8% és 22%). A gyengébb terméseredmények a szárazságra vezethetők vissza (a petrezselyemgyökér és a vöröshagyma jelentős terméscsökkenését jól jelezték az emelkedő termelői árak). Kisebb mértékben mérséklődött az uborka (-2%), a fejes káposzta (-2,6%), és a zöldpaprika (-1,6%) termelt mennyisége. A zöldségfélék termelésének csökkenése az import-termékek mennyiségének növekedésével járt, amely az esetek többségében felfelé húzta a belföldi hiánytermékek árait.

 

          © VSZT 2015. | © Web: