Jelentős változás a fajtaoltalmi jogok érvényesítésében
Bővebb tájékoztatás:
Fajtaoltalmi Nonprofit Kft.
Ügyvezető igazgató: Seprenyi István
Cím: 6726 Szeged, Melinda u. 5.
Telefon: 06-30/836-3121
Prezentáció a törvényváltozásról
A köztársasági elnök 2009. május 06-án aláírta az egyes iparjogi törvények módosításáról szóló törvénycsomagot. A módosítás rendezi a növényfajta-oltalomból eredő díjigény kérdését saját vetőmag felhasználáskor, hiszen jogdíj fizetés ellenében lehetővé teszi a gazdálkodók számára az utántermesztett vetőmag jogszerű felhasználását.
A nemesítés finanszírozása a fajta használók feladata
Egy új fajta létrehozása mögött a nemesítők több éves anyagi és szellemi ráfordítást igénylő alkotómunkája húzódik meg.
A nemesítés előrehaladásának eredményeiből közvetlenül és elsősorban a termelők részesednek azáltal, hogy az új, egyre nagyobb termőképességgel és ellenálló-képességgel rendelkező fajta elengedhetetlen feltétele a versenyképes növénytermesztésnek. Az új fajták szükségességét emellett a feldolgozóipar is igényli az egyre jobb minőségű és egyre speciálisabb alapanyag szükségletével.
A növénynemesítés a jelen piaci versenykörülmények között egyre költségesebb tevékenységgé vált. Ezeknek a költségeknek túlnyomó részét a vetési célú fajtahasználat után a fajtatulajdonost megillető licencdíj hivatott fedezni. Magyarországon manapság (különösen az elmúlt 5 évben) egyre kevesebb termelő vásárolja meg az öntermékenyülő növények fajtáinak minősített vetőmagját, inkább az ún. utántermesztett szaporítóanyagot választják. A felújítási arány csökkenés a kalászos vetőmagoknál különösen drasztikus. Míg az Európai Unióban a fémzárolt vetőmag használata átlagosan 50–60%, hazánkban ez az arány 30% körül mozog. Könnyen belátható, hogy a minősített vetőmagforgalom után befolyt összeg messze nem elegendő a kutatások finanszírozásához. Ilyen alacsony vetőmag-felújítási arány következményeként a nemesítő intézetek mellett a vetőmag-előállítók is komoly anyagi gondokkal fognak küzdeni. A folyamat negatívan hathat a nemesítői alkotómunkára, a vetőmag-előállítás színvonalára, s ezen keresztül a mezőgazdaság egészére is.
Az EU-ban, így már Magyarországon sem gyakorlat, hogy az állam támogatná a nemesítést. Ezért a nemesítő intézeteknek, fajtatulajdonosoknak saját forrásokra kell támaszkodniuk. Az egyik, mára már közismert forrás a fajtaoltalommal rendelkező (MSZH, CPVO) fajták minősített vetőmagjának vetési célú felhasználása után a licencdíj begyűjtése, fajtahasznosítási licencszerződésben rögzített módon. A másik lehetséges bevételi forrás a Magyarországon eddig még nem működő, a mezőgazdasági termelő által termelt és saját részre visszavetett nem minősített vetőmag (Farm Saved Seed = FSS) után is következetesen beszedett fajtahasználati díj.
Jogszabály változás
A növényfajták oltalmának újraszabályozását elsősorban az európai közösségi jog szabályai tették indokolttá. 1994-ben létrehozták a közösségi növényfajta-oltalmi rendszert, amelynek alapján a Közösségi Növényfajta-hivatalhoz tett bejelentés alapján oltalom szerezhető az Európai Unió egész területére. A közösségi oltalom az Európai Unió összes tagállamában oltalmat biztosít, és a nemzeti oltalmaktól függetlenül működik, azzal, hogy ugyanazon fajta egyszerre csak az egyik rendszeren belül élvezhet oltalmat.
A rendszer párhuzamosan működik a nemzeti növényfajta-oltalmi rendszerrel, ezért a nemzeti jogalkotók az Európai Unió tagállamaiban a két rendszer egységes szabályozására törekszenek. A nemzeti oltalmi rendszer újraszabályozásánál mind az anyagi, mind az eljárásjogi szabályokat illetően figyelembe vette a jogalkotó a közösségi szabályokat, így a közösségi szabályozással azonos módon rendelkezik a gazdálkodói privilégiumról is. A hazai jogalkotó tehát a nemzeti oltalom alatt álló fajták tekintetében a közösségi rendszerrel párhuzamos szabályozás kialakítására törekedett; a közösségi szabályok részletes megismétlése helyett pedig azt a jogalkotási technikát választotta, hogy az érintett rendelkezésekre való utalással a közösségi jogszabályokat „alkalmazni rendeli” a nemzeti oltalom alatt álló fajtákra is
A jogszabály módosítás nem egy újfajta fizetési kötelezettség, hanem a gazdálkodói privilégium jogintézményéhez kapcsolódó olyan díjigény érvényesítését kívánja „élővé tenni”, amely a hazai jogban – csakúgy, mint a közösségi jogban – jelenleg is megtalálható, csupán a megfelelő részletszabályok hiányában a díjigény érvényesítésére mind ez ideig nem volt megfelelő mód. A gazdálkodói privilégium lényegét tekintve a mezőgazdasági termelők érdekeit szolgáló jogintézmény, amely azt biztosítja, hogy meghatározott körben jogosulti engedély nélkül hasznosíthassák egyes oltalom alatt álló növényfajták vetőmagjait (vagyis az utántermesztett vetőmag hasznosítása ne minősüljön bitorlásnak, valamint ne kelljen utána licencdíjat fizetni). A jogosultat ennek fejében megillető – a licencdíjnál lényegesen alacsonyabb mértékű – díjazás ennek a „mentesülésnek” az ellentételezése.
A megvalósítás útján
A gyakorlati megvalósítást illetően az EU-ban számos tagországában több éve jól működő rendszerek mintájára, hazánkban is a fajtatulajdonosok alapításával és megbízásából erre a tevékenységre létesített cég fogja a jogdíjat a gazdálkodóktól begyűjteni. A fajtahasználati díj mértéke a fémzárolt vetőmag árába beépített licencdíj 50%-a, mely mértéket a vetési szezon kezdetéig a fajtatulajdonosok fajtánként kötelesek az FVM hivatalos lapjában közzé tenni.
A gazdálkodót adatszolgáltatási kötelezettség terheli, nyilatkoznia kell az általa művelt terület nagyságáról, a termelt növényfajokról (1. táblázat), a licencdíjra jogosult fajok esetében a fajtaösszetételről, illetve a fémzárolt és utántermesztett vetőmag mennyiségéről. Amennyiben a feldolgozást nem saját maga végezte, meg kell jelölnie az utántermesztett vetőmag feldolgozását végző személyt is. A feldolgozást végző személynek szintén nyilatkoznia kell arról, hogy mely gazdálkodónak milyen fajtából és mennyi terményt dolgozott fel vetőmag-előállítási célból. Ez lehetőséget biztos a keresztellenőrzésre, ezáltal a hibák, tévedések alapos kiszűrésére. Fontos kihangsúlyozni, hogy a jogosult az adatszolgáltatási kötelezettség részleges vagy teljes elmulasztása, illetve valótlan adatok szolgáltatása esetén követelheti az adatok közlését, illetve az adatok helyesbítését. Ha a szolgáltatott adatok valódisága vitatott, a bizonyítás a mezőgazdasági termelőt terheli.
Fontos szempont, hogy a rendszer összességében ösztönözze a fémzárolt, minőségi vetőmag használatát, elősegítse az élelmiszerbiztonsághoz szükséges nyomon követhetőséget, és hozzájáruljon a K F fejlesztésekhez, illetve a szellemi tulajdon védelméhez. A jogosultaknak fizetendő díjak beszedése és megfelelő elosztása biztos hátteret teremthet a folyamatos nemesítői munkához, az új növényfajták előállításához és minősítéséhez.
1. sz. táblázat. A jogszabály hatálya alá tartozó növényfajok
a) takarmánynövények:
1. csicseriborsó (Cicer arietinum L.);
2. sárga csillagfürt (Lupinus luteus L.);
3. lucerna (Medicago sativa L.);
4. takarmányborsó [Pisum sativum L. (partim)];
5. alexandriai here (Trifolium alexandrinum L.);
6. perzsa here (Trifolium resupinatum L.);
7. lóbab (Vicia faba);
8. bükköny (Vicia sativa L.);
b) gabonafélék:
1. zab (Avena sativa);
2. árpa (Hordeum vulgare L.);
3. rizs (Oryza sativa L.);
4. madárköles (Phalaris canariensis L.);
5. rozs (Secale cereale L.);
6. tritikálé (X Triticosecale Wittm.);
7. búza (Triticium aestivum L. emend. Fiori et Paol.);
8. durumbúza (Triticum durum Desf.);
9. tönkölybúza (Triticum spelta L.);
c) burgonyafélék:
burgonya (Solanum tuberosum);
d) olaj- és rostnövények:
1. olajrepce [Brassica napus L. (partim)];
2. réparepce [Brassica rapa L. (partim)];
3. lenmag, kivéve rostlen (Linum usitatissimum).